Bozen (Bolzano)- Dél- Tirol

A korábbi bejegyzésemben írtam, hogy a Garda tónál nyaraltunk szeptemberben. Egyik nap kirándulást tettünk Bozenben. Következetesen Bozennek fogom nevezni, mert többségében Dél- Tirolt német anyanyelvűek lakják és németül a város Bozen.
A város Dél- Tirol központja, azonban a betelepítések folytán a lakosság aránya megváltozott. 73 %- ban olasz, és 26 %- ban német anyanyelvűek lakják, mellettük élnek még kevés számban ladinok. A környező falvakban és városokban azonban a német anyanyelvűek vannak túlsúlyban.
Bozen igazán érdekes város a maga kettősségével. Egyszerre van jelen az olasz és a német hatás. Ez megmutatkozik a város építészetében és a hely gasztronómiájában is. Sokan hiszik azt tévesen, hogy egész Alto Adige tartomány autonómiával rendelkezik, a valóságban csak Bozen és környéke. Trento már olasz város és a környékét is olaszok lakják.
Az autonómiáról annyit, hogy Dél- Tirol az Osztrák- Magyar Monarchiához tartozott, és az első világháború után került Olaszországhoz.  Az olasz politika természetesen, – mint szinte mindenhol, ahol hasonló helyzettel találkozunk- arra törekedett, hogy az olaszok arányát növelje a térségben. Ez Bozenben ugye sikerült is. Ausztria határozottan kiállt Dél- Tirol mellett és addig vitték nemzetközi fórumokra az ügyet, míg az olasz kormány engedett. Dél – Tirol 1971-ben nyert területi autonómiát. Érdekes volt az idegen vezetőnk, aki olasz volt. Kérdezgette a buszon, hogy ki honnan jött. Kérdezte vannak e köztünk skótok, walesiek és mások. A nap végén pedig elmondta Dél Tirol szép, büszkék vagyunk rá, de akkor is Olaszországhoz tartozik. Ezt leszámítva korrekt módon beszélt a történelemről és a politikáról is. Ez ritka magatartás felénk.
Bozen nagyon szép város. A főtéren kezdtük a sétát, majd a kicsi utcácskákban folytattuk, ahol sorakoztak a különböző üzletek. Persze előtte egy kávézóban ittunk egy espresso-t és ettünk mellé egy csokoládés cornetto-t, porcukorral a tetején. Sajnos nincsen róla fénykép.

Bozen főtere. A háttérben Walter von der Vogelweide szobra látható.

A dóm.

A perecek és a német rozskenyerek

Egy hosszabb séta után felmentünk egy libegővel Oberbozenbe (Soprabolzano). Itt fent már az embernek tényleg az volt az érzése, hogy Ausztriában jár. A házak stílusa, a rend, a tisztaság. A városkában egy nosztalgia vonatra szálltunk. Szőke, kék szemű, magas fiatalember nézte meg a jegyeinket.:)

Ezzel a vonattal mentünk el Renon-ig, ahol megebédeltünk. A hely pontos neve: Sporthotel Spögler. A hotel és az étterem a Spögler család tulajdonában áll. Sikerült a tulajdonossal néhány szót váltani, akivel a politikai azonosság rögtön megmutatkozott. Az a meglepetés ért minket a helyszínen, hogy a felszolgáló magyar volt. Az étlapon zömmel dél- tiroli fogások szerepeltek, de nem hiányoztak az olasz konyha népszerűbb ételei sem. A konyha egyébként teljesen középszerű volt, de a táj kárpótolta ezt.

A kolbász mustárral és savanyú káposztával.

     Ebéd után elgyalogoltunk egy közeli kilátóhoz, majd induláskor sikerült néhány palack bort beszerezni  a Spögler családtól. Ezután utazás következett vissza a szállásunkig, a Garda tó partjára.