Többször emlegettem azt a bizonyos főzőkönyvet, melyet a gyermekeim dédnagymamája írogatott az évek során. A könyv már szétesőben, a lapok sárgák és foltosak, persze ennek ellenére állandóan főzünk és sütünk belőle ma is. A hétvégén kiválasztottam egy almás- diós süteményt. A legjobban az tetszett benne, hogy a tésztájába méz is kerül és az alma dióval van keverve.
A múlt héten Németországból érkeztek hozzánk vendégek, valójában nekik készítettem el ezt a süteményt.
Még van néhány belőle, mert készült zserbó is és panna cotta is. Ez utóbbi még mindig töretlen népszerűségnek örvend a családunkban. (A panna cotta és a zserbó receptet is megírom hamarosan).
Hozzávalók a sütemény tésztájához:
– 1 tojás
– 3 dkg vaj
– 3 evőkanál méz
– 3 evőkanál tej
– 10 dkg cukor
– 45 dkg liszt
– 1 kávés kanál sütőpor
Az almás- diós töltelékhez:
– 1 kg alma
– 25 dkg darált dió
– 1 csomag vaníliás cukor- lehetőleg Bourbon vaníliás cukor
– ízlés szerint még adhatunk hozzá cukrot
– sárgabaracklekvár
Elkészítés:
A tojást, a vajjal, cukorral, mézzel és a tejjel egy lábosban vízgőzön állandóan kevergetve 10 percig melegítjük.
Hozzáadjuk a sütőporos lisztet és tésztát gyúrunk belőle.
A tésztát két részre osztjuk és téglalap alakúra kinyújtjuk egy lisztezett felületen.
Egy tepsi hátoldalát megkenünk vajjal. A lapokat 180 fokos sütőben 10 perc alatt megsütjük.
Még melegen megkenjük lekvárral.
A töltelék elkészítése:
Az almát lereszeljük és egy kevés vízzel megpároljuk. Én tettem hozzá fahéjat és juharszirupot is, bár nem kötelező. Hozzákeverjük a darált diót és a cukrot. Néhány perc alatt készen is van.
A lekvárral megkent lapra rávisszük a tölteléket, lehetőleg még melegen, majd rátesszük a tetejét is.
A tetejét is megkenhetjük lekvárral, akkor értelemszerűen a lekváros felület kerül a töltelékre.
Egy konyharuhával letakarjuk és néhány órát állni hagyjuk. A tészta puha és omlós lesz.
Tálaláskor porcukrot szórtam rá.
