A farsang időszakában többször szoktam fánkot sütni, az idén ez a második. Sütöttem már egy csokoládésat, itt olvasható. Ez most egy hagyományos szalagos fánk.
Hogy jó legyen a fánk elég sok mindenre kell figyelni, megpróbálok a sütésnél néhány jó tanácsot adni. Ha nem vagyunk eléggé tapasztaltak, akkor ne tegyünk sok fánkot az olajba, ha nem sikerül, még a következő sütés mindig lehet tökéletes.
Hozzávalók:
– 300 gramm rétes liszt
– 30 gramm vaj
– 3 tojás sárgája
– 25 gramm porcukor
– 1 csomag élesztő – 7 gramm
– 200 ml langyos tej
– fél evőkanál rum
– 1 csipet só
Elkészítés:
A lisztbe belekeverjük az élesztőt, a cukrot és a csipet sót. A legjobb, ha a liszt szoba hőmérsékletű. Hozzáadjuk az olvasztott vajat, a tojások sárgáját, a langyos tejet és a rumot.
Ha van segítségünk akkor egy fakanállal dolgozzuk ki a tésztát, úgy hogy valaki tartja a tálat. Ha nincsen akkor a mixer csavaros részével is megtehetjük. Mikor elkészültünk vele, akkor meleg helyen kelesztjük 35 percet.
A megkelt tészta
Mikor megkelt a tészta egy alaposan kilisztezett felületen kinyújtjuk hüvelykujjnyi vastagságúra.
A tészta elég lágy. A kezünket jól lisztezzük be és a tésztára is szórhatunk egy kicsit. A sodrófára szintén.
Kiszaggatjuk a fánkokat, majd egy konyharuhával letakarjuk és hagyjuk tovább kelni.
A sütés:
Egy serpenyőben olajat melegítünk. A mennyisége akkor jó, ha úszni tudnak benne a fánkok, de nem merülnek el, mert akkor nem lesz szalagos. Az olaj forró kell legyen, de ne füstöljön!
A fánk közepébe belenyomjuk az ujjunkat és a lyukkal lefelé az olajba tesszük és letakarjuk.
Amikor aranybarna az aljuk, akkor megfordítjuk és levesszük a fedőt.
Egy szalvétára kiszedjük, hogy lecsöpögjön az olaj.
Ha az olaj nem elég meleg, akkor nagyon megszívja magát olajjal. Akkor inkább ne együk meg.
Azonnal tálaljuk porcukorral és lekvárral.
Egy kis olvasnivaló 🙂
Magyar Elek: Az ínyesmester szakácskönyve
A farsangi fánk
legyen könnyű, miként a hab, és omlós, hogy szinte elolvadjon az ember szájában. A színe pedig legyen aranysárga. A derekán szabályos körben fehér cingulus vonuljon, amelyet köznyelven ranftlinak is neveznek. És forrón tálalják elénk farsang idején.
Már javában az asztalnál üljünk, mikor sütni kezdik, s mihelyt elkészült belőle egy kisebb tálra való, azonnal adjuk be, a sütést pedig abba ne hagyjuk, mert biztos, hogy sürgősen szükség lesz újabb szállítmányra. Ha netalántán hűvös előszobán kell keresztülhozni, ajánlatos letakarni fehér damasztkendővel, mivelhogy ez a finom tésztaféleség egyáltalán nem áll jó lábon a hideggel. Akkor sem, amikor már megsült, akkor sem, amikor még nyers. Már a lisztjét is melengetni kell, a kovászát is óvni a hidegtől, s mikor kiszaggatjuk, újra csak melegen kell tartani, hogy valamiképpen meg ne fázzék. Hogy végül a bőséges és ideálisan tiszta zsír, amelynek tetején úszniuk kell a belévetett nyers fánkoknak, szintén meleg, sőt jó forró legyen, bizonygatásra sem szorul azok előtt, akik a farsangi fánk természetrajzát ismerik.
Bizony gonddal, sőt üggyel- bajjal jár a jó fánk elkészítése, s aki ettől visszariad, ne is fogjon hozzá, mert úgy járhat, hogy olyan lesz a fánkja, mint a talkelli.
Remélem, ez egyik olvasóm házában sem fog megtörténni.
NB. Szívesen koncedálom, hogy a fánkot legjobb volna csak úgy puszta kézzel tépni széjjel, s úgy rakni a szájunkba. De mivel már nagy idő telt el Mátyás király óta, aki az utolsó híresség volt az ujjunkkal evő emberek között, maradjunk mégiscsak az evőeszköz mellett. A kis ezüstvillával igen jól fel lehet darabolni a fánkot, ha pedig ez valakinek nem sikerülne, az használja a kését is, de nem az élével, hanem a fokával, mivelhogy itt vágásról nem lehet szó, hanem csakis szakításról.
