Amikor nem minden sikerül elsőre: macaronok és bonbonok. Az első tapasztalatok.

Már régóta tervezem, hogy kipróbálom a macaron sütést. Tudtam, hogy nehéz, sok mindenre kell figyelni és több ponton elrontható, de belevágtam, próba szerencse. Előtte tanulmányoztam Piszke írásait a macaronokról.
Kiválasztottam a mákos macaront angol citromkrémmel. Piszke írása itt található. Mindenre figyeltem. A hab állagára, a mandulára, a porcukorra, mindenre. A hab nem lehet kemény, pontosan el kell találni a megfelelő állagot. Először felvertem a tojásfehérjét egy kicsi cukorral, majd óvatosan belekevertem a mandulás porcukrot. Itt kicsit izgultam, de sikerült, nem esett össze a hab. Aztán pontosan ahogy Piszke írta egy sütőpapírra rajzoltam köröket. Pont 49 lett az 50 Ft.-os méretéből. A körök közepére raktam a habból. Én a zacskóval sokat kínlódtam, mindenem ragadt közben. Utána átraktam a habot egy műanyag kinyomóba, úgy már könnyebb volt. Mondanom sem kell, hogy a körök dacára sem sikerült egyforma karikákat alkotni. Egy kicsit kell nyomni a habból, mert utána a pihentetés közben szétterül. Hát nekem volt, ami össze is folyt. Következik a sütés. Pontosan követtem Piszkét. 160 fokon kell sütni 8-9 percig, majd lehűteni a sütőt 130 fokra. Ezt a legegyszerűbben úgy lehet, hogy a sütőt kinyitjuk kicsit. Körülbelül 5 percig szárad ezen a fokon. Dupla sütőpapírt kell használni. Lássuk mi történt az én macaronjaimmal. Villanysütőt használtam, amibe még egy hőmérőt is tettem. A tepsi belsején lévők megrepedtek, ami hiba, a közepe szép lett, az eleje pedig nem száradt ki eléggé. Levontam a következtetést, hogy nem egyenletes a sütőm, ezért gyorsan meg kell forgatni a tepsit közben. Maradt néhány adag a következő tepsire. Betettem őket középre. Ezúttal szebben sikerült kinyomni a habot, szépen elterült. Ezek sem lettek tökéletesek persze. 🙂 Nagyon szépek lettek, de a talpuk picit megbarnult. Hát ez sikerült elsőre. Alig várom, hogy megint kipróbáljam. Ja és a mákos macaron isteni finom! Azóta Piszke is ellátott néhány jó tanáccsal, sikerülnie kell legközelebb. 🙂

Tojástartóba tettem néhányat a jobban sikerültekből. A tartót kidekoráltam színes papírral és átkötöttem egy nagyon szép zöld- arany szalaggal. Az ötlet sajnos nem az enyém. A Nők lapja Advent kiadványában találtam.

Tegnap éjjel a bonbonkészítésbe is belevágtam. Megint másra kell hivatkoznom, természetesen nem álltam neki egyedül. Emőke írása alapján készítettem a bonbonjaimat. Igaz én Lidls szilikonformákat használtam. Nagyon élveztem a bonbonkészítést.  Sűrítettem mustot, az volt a töltelék. Utólag bevallom nem volt a legszerencsésebb választás, mert egy kicsit savanykásabb lett, mint gondoltam, de azért nem lett rossz. Mindent betartottam. Csokoládéolvasztás közben hőmérőztem. Felvittem a hőmérsékletet 40- 45 fokra, majd lehűtöttem 35 fokra. Kevertem hozzá kakaóvajat is. Minden könnyen ment. Beleöntöttem a csokoládét a formákba, majd megfordítottam a formát, hagytam kifolyni, így keletkezett egy üreg. Kivittem a teraszra, majd mikor megdermedt megtöltöttem a töltelékkel, újra terasz, majd megint temperáltam a csokoládét és bezártam vele a formákat. Újra terasz. 🙂 A végén könnyen kijöttek a formákból, szépek lettek, de nem fényesek. Azóta sikerült beszélnem Emőkével és szerinte a Lidls forma alkalmatlan, mert nem sima a felülete. Most próbálok beszerezni máshonnan formákat. Majd beszámolok róla.