Gondolkodtam, hogy írjak-e életem első félmaratonjáról. Többek között azért is, mert ez egy gasztroblog és az olvasóimat valószínűleg a receptek érdeklik és nem a sport. Ennek ellenére úgy döntöttem mégis írok róla röviden.
Elindultam a szekszárdi Borvidék félmaratonon. A táv 21,6 km volt, a szintkülönbséget pontosan nem tudom, de körülbelül 400- 500 méter. A nap nagyon sütött, a táv pedig nagyon nehéz volt a sok emelkedő miatt. Sík terepen már háromszor futottam 2 óra felett, de dombos vidéken még soha.
Kezdeném azzal, hogy minden zökkenőmentesen zajlott, a szervezők remek munkát végeztek. Csak jót tudok írni róluk. A verseny egyik legérdekesebb része volt a Bodri pincén való átfutás, ahol Bodri István személyesen köszöntötte a futókat. Különösen tetszett nekem, hogy több borhoz kötődő ember lefutotta a távot. Kiemelném Csatári Mónikát, aki mind az abszolút mind a korosztályos versenyben a leggyorsabb lett remek eredménnyel. Szép időt ért el Bodri Orsolya és Eszterbauer János is.
Én magamnak a 2 és fél órát szabtam szintidőnek a földrajzi viszonyok miatt. Nagyon jól éreztem magam, egyedül a 20. kilométernél bizonytalanodtam el, akkor muszáj volt sétálnom egy kicsit, de végül erőt vettem magamon a végére. 2 óra 23 perc lett az időm, a korosztályomban és a nők között is pontosan a mezőny közepén végeztem. Sajnos a verseny után nem éreztem jól magam, valószínű egy enyhébb napszúrást kaphattam, legközelebb jobban fogok figyelni a frissítésre.
Most egy szenior úszóverseny, majd az Öböl átúszás fog következni, majd csak ősszel fogok futni félmaratont legközelebb, a célom a 2 órán belüli idő lesz.
Bodri pince
A fotó a rendezvény honlapjáról származik:
www.borvidekfelmaraton.hu
Rita, köszönöm neked is.
Gratulálok nagyon ügyes voltál, jól teljesítettél.<br />Bizony nagyon érdekesek a beszámolóid, én is várom a továbbiakat is.
Csincsilla<br />Köszönöm szépen! 🙂
szia, de, nagyon is érdekelnek ezek a beszámolók, szóval várjuk a többit is:)<br />és gratulálok a teljesítéshez, meg a remek időhöz, nagyon ügyes voltál!