Irodalom

Egy érdekes kérdéssorozat. A Konyhasónapló gasztrobloggerei is csatlakoztak a játékhoz.
Én is válaszoltam, ide is beillesztem, hátha valakit érdekel.

01 – A múlt év legjobb könyve

Karácsony Benő: Napos oldal

02 – Több, mint 3 alkalommal olvastad

Egyenlőre nincsen ilyen könyv.

03 – Kedvenc könyvsorozat

Frances Mayes: Napsütötte Toszkána, Édes élet Itáliában, Szép Toszkána

04 – A sorozat kedvenc része

Édes élet Itáliában

05 – Boldog leszel ettől a könyvtől

Anthony Capella: A szerelem étke

06 – Szomorúvá tesz

Melania Mazzucco: Egy tökéletes nap

07 – Leginkább alulértékelt könyv

Joanne Harris: Csokoládé

08 – Túlértékelt könyv

Kertész Imre: Sorstalanság

09 – Amiről azt hitted nem fogod szeretni, de végül mégis

Agatha Cristie: Tíz kicsi néger

10 – Kedvenc klasszikus

Hérodotosz: Görög- perzsa háborúk

11 – Ami nagyon nem tetszett

Simone de Beauvoir: Egy jóházból való úrilány emlékei

12 – Amit valaha szerettél, de most már nem

Stephen King

13 – Kedvenc író

Több van. Gárdonyi Géza, Krúdy Gyula, Alessandro Baricco…..

14 – Kedvenc könyv az írótól

Krúdy Gyula: Szindbád, Alessandro Baricco: Selyem, Gárdonyi Géza: Öreg tekintetes

15 – Kedvenc férfi karakter

Szindbád (Krúdy Gyula)

16 – Kedvenc női karakter

Zboróy Blanka (Jókai Mór: Egy az Isten)

17 – Kedvenc idézet könyvből

Hosszú lesz, de érdemes elolvasni.

“Mégis, mit szeretett Szindbád?

Szerette a nők lábát s a hófúvásos időjárást.

A vidéki tánciskolát és a kis vendégfogadót, ahol ismeretlenül üldögélt, és a fogadósnénak szöktetést ígért.

Az őszi liget vérfoltos faleveleit és az elhagyott szélmalmokat, ahol majd egyszer meggyilkolja azt a nőt, kit legjobban szeretett.

A melankolikus kocsiutat, hegyek között, és a vándorcirkusz-társaság lovarművésznőjének mosolyát, amelyet az elküldött virágcsokrokért kapott.

Szerette a harisnyát kötő idős asszonyok sírvirágszagú meséit régi szerelmeikről és a hazugságokat, amelyeket egy zárdanövendéknek mondhat el a vasúti kocsi folyosóján.

Szeretett felvidéki városokban sohasem látott, polgári ártatlanságú, sokgyermekes nőknek szerelmet vallani, hirtelen tovább utazni, és havas éjszaka, néptelen, zegzugos utcán kis ablakokon bekandikálni, hogy vajon mi történik az éji mécses világítása mellett.

Szeretett kezeket, hajakat, női neveket, asszonyhangokat és simogatásokat. Szeretett alvó fiatal leányok álmában előjönni, és az álarcosbálon a tévedt nőt hercegasszony módjára körüludvarolta, a finomtalan kézhez verset mondott.

Mindent szeretett, ami hazugság, illúzió, elképzelés, regény – ha egyszer rózsaszínű trikóban játszhatott volna a magasban a trapézen! – ha orgonista lehetett volna a hercegi kastélyban – ha gyóntatóatya a jezsuiták templomában! Keresett nőorvos Pesten vagy a nőneveldében fiatal tanár! Éjjeli lámpa a Sacré Coeurben vagy nagybetű az imádságban, amelyet a nők kedvesei­kért mondanak a ferencieknél. Ablaküveg, amelyen át csókot küldenek, szentképecske a párna alatt, selyemszalag a vállfűzőben és rejtegetett költő, akinek műveit fiatal nők titkos helyen olvassák.

És mindenért hiába rajongott, amit életében elérni óhajtott. Nem vigasztalta a százhét nő, aki viszontszerette, aki képzelődésében kábult emlékezésbe ringatta, aki mindegyik hozott magával valami újat, alig megérthetőt és sohasem elfelejthetőt: egy hangot, egy mozdulatot, egy illatot, egy furcsa szót, egy sóhajt… Hisz még százhétnél több volt azoknak a nőknek a száma, akik Szindbád ábrándvilágában piros karikákon hintáztak. Akiket mind szeretni szeretett volna. Akikre egyszerű látás után is úgy gondolt, mintha csak a kezét kellene kinyújtani értük. Szenvedélyesen, rajongva, halántékban lüktető vérrel vette számon a nőket a városban – a hervatag szépeket, mielőtt elhervadnának; a nyílóban levő tearózsákat, akik gondtalan elbizakodottsággal, rózsaszínű füllel, jószagú nyakkal, párnás tenyérrel és keletiesen elkényeztetett tekintettel néztek el Szindbádunk feje fölött; a zárt bimbókat és mezei vadvirágokat, akik friss szájukból másoknak adták a forrásvíz gyanánt bugyborékoló kacajt, és a művésznőt, aki már sokat szeretett. Az életörömtől jajgatva, torkában dobogó szívvel járt-kelt a világban, mikor a nők tavasszal és nyáron új ruháikat felvették. A pesti hölgy fehér blúza és az utazónő zöld szoknyája, olcsó cipőcskéje a hivatalnoknőnek és a fodrásznő fekete köténye, nagy tollai a negyvenéves dámának és az ápolónő fehér ruhája, a budai elszegénye­dett grófnő fekete nyakkendője és a színésznő trikónadrágja, a páholyban a gyöngyház­látcsövet tartó asszonykéz és a társaskocsi magas hágcsójára felkapaszkodó női láb, zsidónők turbékoló kacagása és az áhítatosan meghajló fehér nyak a szent budai templomokban: ó, sokat foglalkoztatták Szindbádot, amíg élt… Ám ruhátlanul egyformák a nők, s a boldogtalan Szindbád erre sohasem gondolt.”

Krúdy Gyula : Szindbád

18 – Csalódtál benne

Paulo Coelho

19 – Legjobb adaptáció

Reginald Rose: Tizenkét dühös ember. 1957 Henry Fondával

20 – Kedvenc romantikus

Alessandro Baricco: Seta (Selyem), Gárdonyi Géza: Ábel és Eszter

21 – Gyerekkori kedvenc

Egri csillagok

22 – Kedvenc saját könyved

Még nincsen.

23 – Régóta el akarod olvasni, de még mindig nem került sorra

Vaszary Gábor: Ketten Párizs ellen

24 – A könyv, amit bárcsak többen olvasnának

Makkai Sándor: Magyarok csillaga

25 – A karakter, akivel leginkább tudsz azonosulni

Zboróy Blanka (Jókai Mór: Egy az Isten)

26 – A könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásodat valamiben

Melania Mazzucco: Egy tökéletes nap

27 – Legmeglepőbb befejezés vagy csavar a történetben

A gyilkosság

28 – Kedvenc könyvcím

Meghalt a szép galamb…

29 – Mindenki utálta, kivéve te

Vörös postakocsi (Krúdy Gyula)

30 – Abszolút kedvenc könyv

Henryk Sienkiewitz: Quo vadis

Az éjjeliszekrényem egy évvel ezelőttről